pápai képviselet: A római pápának egyetemes pásztori küldetésével járó egyházkormányzati primátusából fakadóan született és szuverén joga van ahhoz, hogy →pápai követeket nevezzen ki és küldjön a különböző vidékeken működő részegyházakhoz, v. akár egyben az államokhoz és hatóságokhoz is (362.k.). Követeit - éppen az egész világegyházra szóló lelkipásztori feladatára tekintettel - főként magukhoz a részegyházakhoz küldi. Amikor a pápai követ küldetése nem csupán a részegyházakhoz, hanem államokhoz és hatóságokhoz szól, az egyhjog magáévá teszi - különösképpen a követek kiküldése és visszahívása terén - a nemzetk. jognak a diplomáciai képviseletekre vonatkozó szabályait (vö. 362.k.). A diplomáciai jog kodifikációja Napóleon bukása után, az 1815-ös bécsi kongresszuson kezdődött. Fejlődésében jelentős állomást képviselt a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezmény. E.P.

Erdő 2003:300.